Református hitünk a lutheri reformáció, főleg Kálvin János tanításai alapján formálódott, legjobban a Heidelbergi Káté, valamint a II Helvét Hitvallás írja le.
Valljuk továbbá az „öt sola” -t is, amely a reformátorok alapvető teológiai hitét foglalja össze. A „sola” latin kifejezés, amelynek jelentése: egyedül, kizárólag. Az „öt sola” a következő:
Sola Scriptura (Egyedül a Szentirás)
Csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket fogadjuk el tekintélyként, életünk zsinór-mértékeként. Ezzel elhatároljuk magunkat minden olyan felfogástól, amely a hagyományokat, az egyházi tanítást vagy bármi mást a Szentírás mellé helyez.
Sola Fide (Egyedül hit által)
Csak Krisztus érdeméért és az ebben való hit által üdvözülhetünk, bármilyen jó cselekedetek szükségessége nélkül. Valójában a jó cselekedetek bizonyítékai annak, hogy valaki hisz Jézus Krisztus áldozatában és nem előfeltételei a hitnek.
Sola Gratia (Egyedül kegyelemből)
A reformátusok hiszik, hogy az üdvösség nem emberi teljesítménytől, hanem Isten kegyelmétől függ. Valljuk, hogy Isten minket egyedül Krisztus kereszthaláláért mentett fel a halálos ítélet alól, ezt semmivel sem tudjuk kiérdemelni, mert ezt kegyelemből kapjuk ajándékként.
Solus Christus (Egyedül Jézus Krisztus által)
Egyedül Krisztus a közvetítő Isten és ember között, így semmi máson keresztül nem lehetséges a közbenjárás vagy a megváltás. A reformált hit vallja, hogy a szentek tisztelete nem a Biblia szerint való, és egyedüli közbenjáró csak Krisztus.
Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség)
Mindezek után a dicsőség egyedül Istennek jár, mivel a megváltás kizárólag az Ő tette és akarata által ment végbe.